Politika és állati hasonlatok

„A miniszterelnök kicsit karcosabb megnyilvánulását tanácsos abban a kontextusban vizsgálni, hogy általános választójog van, és az ország sorsáról nagy részt olyanok döntenek, akiknek történelmi, politikai, gazdasági, pszichológiai tudásuk kevéssé alkalmas a világ folyamatainak és lényegének átlátására. Ezért a demokrácia több – és más –, mint a programok érzelmektől mentes ütköztetése. Sőt, megkockáztatom, hogy a többség nem is racionális, hanem kifejezetten emocionális alapon húzza be az ikszet.

Meg lehet próbálni ezen kívül maradni, és csak a konkrét eredményekre, víziókra, tervekre koncentrálni, de 2002-ben a Fidesz nagy leckét kapott abból, hogy ez kevés a kormányra kerüléshez (kormányon maradáshoz), és ha nem vesznek részt ebben az eldurvuló játékban, elvész az esélye annak, hogy megvalósítsák a terveiket.

A baloldal gyakorlatilag az Antall-kormány megalakulása óta folyamatosan gyűlölködik, dehumanizál, suttogó propagandával gyaláz, járat le jobboldali politikusokat. A – Gyurcsány által utólag elismerten teljesen hamis alapokra épített – köteles beszéd ügyes tematizálása markánsan hozzájárulhatott a 2002-es fiaskóhoz, de például Márki-Zay furcsa kiszólásai éppen úgy nem értek célt, mint a DK elnök és csapatának azóta is tartó gyűlölet cunamija. Dobrev Klára rögtön megragadta az alkalmat a nagyot mondásra, szerinte ez veszélyes eszkalációval fenyeget, hiszen »a poloskákat eltaposni vagy kiirtani szokták – erre készül Orbán«.

Vannak témák, helyzetek és helyek, ahol bizonyos emberek nem szólalhatnak meg a hiteltelenné és nevetségessé válás vagy az ökölbe szorult kezek kiváltásának kockázata nélkül.

A poloskázásban a legszomorúbb mégis az, hogy amikor a szuverenitásunk, a demográfiai helyzetünk, az életformánk veszélyeztetése a tét, kénytelenek vagyunk leragadni a La Fontaine meséjéből ide keveredett felfuvalkodott béka pszichéjénél.

Na tessék, még egy állat, inkább becserélném erre az elefántos hasonlatot.”

A nyitókép illusztráció. Fotó: Dobrev Klára Facebook-oldala